Van a varázs…
Éled az életed. Amiben sok minden történhet. Vannak benne mosolygós reggelek, magányos déli kávézások, esős délutánok, kandallós esték. Néha a rég várt könyvet hozza a postás, máskor csak kevésbé várt számlákat. Van, hogy új munkahelyet találsz, de van, hogy a régit veszíted el. Vannak boldog találkozásaid és fájdalmas búcsúzásaid. Élsz. Teszed a dolgod. És álmodsz. Aztán egy napon ...belépsz valahová. Egy helyiségbe. Egy teljesen szokványos, szürke, semmi különöset nem adó helyiségbe. Legalábbis, amikor belépsz, még így van. De valahogy, egy pillanatban szemben találod magad valakivel. Vele. Rád mosolyog, szól hozzád. Beszéltek, és közben történik valami. Valami, amit szavakkal még nem tudsz megfogalmazni, amit csak érzel. Elköszönsz Tőle, kilépsz az ajtón, de már egy másik ember csukja be maga mögött az ajtót. Akit egy mosoly megfogott, akit egy mosoly a hatalmába kerített. Egy mosoly, ami nem csak mosoly. Hanem lélek. Érzés. Igen, ott bent, a szürke falak között történt valami. Varázslat.
Bizony, létezik ilyen varázs. Mosolyvarázs…

Csitáry-Hock Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.